A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Gothicfan.hu

  • Gothic
  • Gothic II
  • Gothic II Night of the Raven
  • Gothic 3
  • Gothic 3 Forsaken Gods
  • ArcaniA - Gothic 4
  • Risen
  • slider_risen2
  • slider_risen3

Bevezetés

A Gothic 2 (mostantól G2) története ugyanott folytatódik, ahol az első rész véget ér, tehát annak, aki az első részt is végigjátszotta, ismerős lesz a kerettörténet. Annak, aki nem, álljon itt egy rövid összefoglaló az első rész történetéről:

 

Myrtana királysága nehéz időket élt. Ugyan minden ellenségüket le tudták győzni, mégis akadt egy, aki sorra hódította meg az emberek területeit: az orkok. Az orkok brutális ereje és számbeli fölénye ellen a király csak egyféleképpen tudott védekezni, mágikus ércből készített fegyverekkel és vértezettel szerelte fel katonáit. Azonban ilyen érc az egész birodalomban csak egyetlen helyen, Khorinis bányáiban volt fellelhető, és ott is csak nagyon lassan tudták a föld mélyéről a felszínre hozni. A király, mivel sürgette az idő, kegyetlen döntésre szánta el magát: mindenkit, aki csak a legcsekélyebb bűntettet is elkövette, a bányákba száműztek, és kényszermunkára ítéltek. Hamarosan egy hatalmas büntetőkolónia jött létre Khorinis szigetén. Ám a király nem elégedett meg ennyivel, felfogadott egy csapat varázslót, hogy hozzanak létre egy védőburkot a bánya körül. Ám valami félresikerült, és a burok nem egészen olyan lett, mint amilyennek szánták. A burok kiterjedt az egész bányavölgyre, és meggátolta, hogy bármilyen élőlény elhagyja a völgyet: tehát befelé lehetett menni, de kifelé nem. Tulajdonképpen ez még nem lett volna probléma, hisz a félresikerült varázslat tökéletes börtönt teremtett az elítéltek számára, viszont az már annál nagyobb baj volt, hogy míg a kolónia őrei a varázslat létrejöttét figyelték, egy csapat elítélt fellázadt, és hamarosan az egész kolónia az ő kezükben volt.

A királynak nem volt választása, alkudnia kellett a kolónia újdonsült vezetőivel. Minden hónapban felszerelést, ételt, italt, fegyvereket, vértet, sőt, nőket küldött be a kolóniára a drága ércért cserébe. A kolónia vezetője, Gomez, az Ércbáró a legerősebb gazfickókból sereget verbuvált maga köré, és az elítélteknek védelmet ajánlott cserébe azért, hogy a bányájában ércet termeljenek.

A burkon belül maradtak a varázslók is, összesen tizenhárman (hat tűzmágus, hat vízmágus, és Xardas, a csapat vezetője). A varázslók szövetségre léptek Gomezzel, és nekiláttak, hogy megfejtsék, mi ütött ki balul a varázslat létrejöttekor. Azonban nem volt nagy az egyetértés köztük, így először Xardas vált ki közülük, és vonult félre a színről, mert ő a nekromanta varázslatban, illetve a démonidézésben vélte megtalálni a választ, és ez sokaknak nem tetszett. Ezután kiváltak a vízmágusok is, akik szerint a kitermelt ércet fel lehetett volna használni arra, hogy mágikus erejével lerombolják a burkot. A vízmágusokhoz csatlakozott egy csapat elítélt, mind válogatott harcosok, akik eltökélték, hogy megvédik a varázslókat, és kitermelik az ércet, hogy a burkot lerombolhassák. Így jött létre az Új tábor, és az Új bánya, egy másik érc-lelőhelyen. Ekkor lett az eredeti város neve is Régi tábor, a bányájuké Régi bánya.

Voltak azonban, akik szellemi úton próbálták megtalálni a kiutat, ők létrehoztak egy harmadik tábort, a Szekta tábort, és egy misztikus entitásnak, az Alvónak kezdtek hódolni, aki álmaikban azt ígérte nekik, hogy segít lerombolni a burkot, és kiszabadítja őket.

Itt lép be a képbe főhősünk, akit a játék kezdetén elítélnek, és belöknek a burkon belülre. Emberünk egyből a kiutat próbálja meg megtalálni, de ehhez előbb alaposan körbe kell járnia az egész völgyet. Hamarosan kiderül, hogy az Alvóként ismert entitás valójában egy ős-öreg ércdémon, Beliarnak, a gonosz istennek földi manifesztációja. Az Alvót a völgyben élő orkok idézték meg réges-régen, és a föld alatt hatalmas templomot építettek neki. Hogy legyőzhesse, hősünknek több szövetséget is kell kötnie, még egy száműzött ork sámán segítségére is szüksége van. A dolgot bonyolítja, hogy időközben az amúgy sem rózsás kapcsolat a Régi és az Új tábor között elmérgesedik, amikor a Régi bányát elönti a víz...

Névtelen főhősünknek mégiscsak sikerül valahogyan véghezvinnie a lehetetlent, és Xardas, a nekromanta segítségével legyőzi a démont, ám nagyon nagy árat kell fizetnie: a démon legyőzésekor a templom összeomlik, és emberünket maga alá temeti a törmelék.

 

Itt kezdődik a második rész, az Alvó megsemmisülésével a burok leomlik, és a foglyok kiszabadulnak a bányavölgyből, elárasztva Khorinis szigetét. Hősünket ugyan megóvja páncéljának varázsereje, és végül Xardas egy varázslattal ki is tudja hozni a templomból, de emberünk annyira legyengült az ott töltött napok alatt, hogy még a kardját sem nagyon tudja megemelni.

Ki olvas minket?

Oldalainkat 18 vendég és 0 tag böngészi