A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Gothicfan.hu

  • Gothic
  • Gothic 2
  • Gothic 2 Night of the Raven
  • Gothic 3
  • Gothic 3 Forsaken Gods
  • ArcaniA - Gothic 4
  • Risen
  • Risen2
  • Risen3

8. rész: A sötét harcos

Harci fejsze és pajzs- Hallgass, Morra!

Elgan kancsója csattanva ért asztalt. Szája tátva maradt, tekintetét egyetlen pontra szegezte odakint. Murdra is vetett arrafelé egy pillantást az ablakon át, s felsikkantott. Átkozott legyek - gondolta. Egy ork állt az udvarban. Nem az a fajta, amit Murdra ismert; nem egy görnyedt teremtmény megviselt bundában, egy vadállat nyugtalan tekintetével, hanem egy büszke, egyenes tartású fajtát, arcának határozott élét elfedő dús szakállal. Ahogy előrébb lépett, Murdra kivehette nehéz bőrpáncélját, kerek pajzsát és jókora harci fejszéjét a hátán. Átkozott legyek - gondolta megint Murdra az ablakhoz lépve. Az ork nem volt egyedül. Az udvar hemzsegett a fajtájától.

- Nem látunk tikteket szívesen! - hallotta Murdra Belgor kiáltását. Ő és még néhány favágó elállták az ivó ajtaját. Mély, morgó hang töltötte meg a levegőt. Az orkok nevettek.
- Na és ki fog megállítani minket, Féllábú? - gúnyolódott az az ork, akit Murdra elsőként megpillantott.

Belgor a mellette álló favágókra nézett. Nem tűntek elég meggyőzőnek.

- Nem látunk tikteket szívesen! - ismételte Belgor makacsul, de ezúttal hangja veszített határozottságából. Onnan, ahol Murdra állt, jól lehetett látni, hogy a férfi falába remeg.
- Mi folyik odakint? - kérdezte Rauter az ivó túlsó feléből. Micsoda szerencse - gondolta Murdra Rauter felé fordulva. Nem egyedül ült az asztalnál. A harcosok stewarki különítménye csaknem teljes létszámban jelen volt a Szűzben az éves gyűlésükön. Húsz felfegyverzett ember.
- Orkok vannak az udvaron! - kiáltotta Murdra Rauternek és a harcosoknak. - Sokan!
- Menekült rabszolgák, vagy Ezüsttavi fajták? - kérdezte Rauter hideg vérrel.
- Egyik se! - mondta. - Harcosok nehéz páncélban, pajzzsal meg fejszével!
- Hűha - kiáltott Rauter. - Honnan jöttek ezek?

A harcosok talpra szökkentek, megragadták kardjaikat és fejszéiket, s az ajtóhoz rohantak. Murdra visszafordult az ablakhoz. Az orkok feltartóztathatatlanul közeledtek a bejárat felé, minden lépéssel hátrálásra kényszerítve Belgort és a favágókat. A fogadó ajtaja nagy robajjal kivágódott és a képzett harcosok kiözönlöttek, utat törve maguknak Belgor és a bajtársai között.

Az orkok elbizonytalanodtak.

- Nincs itt semmi keresnivalótok - kiáltotta Rauter kivont karddal. - Tűnjetek el!

Egymás közt morogva és háborogva ellenségei is fegyvert rántottak.

- Hallottátok ezt? - kiáltotta egyikük. - A morra vérezni akar!

Az orkok nevettek.

- Hát hadd vérezzen! - dörögte egy másik, miközben pajzsához csapkodta fejszéjét. Fajtársai követték példáját. Éles hang hasított a zajba.
- Elég!

Egy férfi állt az orkok háta mögött; Murdra korábban nem vette őt észre. Bőre sötét volt, csaknem fekete, izmos testét bőr és fém fedte. Harci fejszéje még mindig a hátán volt. Egy sötét harcos! - villant át Murdra agyán.

- Nem engedhetünk meg több sebesültet - jelentette ki a sötét harcos félrelökve két orkot. - Most nem!
- Akkor harcolunk, amikor akarunk! - kiabálta a legnagyobb ork megvillantva kétkezes fejszéjét és jókora szemfogait. - Nem te parancsolsz itt!
- Ez nem parancs, Erhag - felelte nyersen a harcos - hanem tanács! Használd a fejed! Nem menekülhetünk örökké - előbb vagy utóbb harcolnunk kell! És ha eljön az ideje, mindenegyes harcosodra szükség lesz!
- Ki mondja, hogy menekülünk? - morogta Erhag mély, fenyegető hangon. - Egy ork sohasem menekül!
- Nevezd, ahogy akarod, de az nem változtat a tényen! - vágott vissza a sötét harcos. - Hajóval menekültünk el Myrtanából, Észak-Varantnak tartottunk. És aztán? Mit csináltunk, amikor Rhobar dél felé fordult? Harcoltunk? Nem! Megint csak menekültünk - Ben Salába, Mora Sulba... hónapok óta menekülünk - sőt, évek óta!
- Hallgass, Morra! - kiáltotta Erhag. Arcát eltorzította a düh.

A képzett harcosok egymásra néztek, zavartan, akárcsak az orkok. Murdra látta, hogy Rauter jelet ad a bajtársainak. Úgy tűnt, kíváncsi rá, mi lesz a dolgok kimenetele.

Thorus - Sokak kedvence, az Örökös Kapuőr és a Legkiválóbb Túlélő

- Ne légy ostoba, Erhag! - folytatta a sötét harcos. - Te is ugyanolyan jól tudod, hogy Rhobar sereget küldött Mora Sul ostromára. A többiek pedig ide tartanak. Saját felderítőid jelentették. Mennyi időnk lehet még? Hetek? Napok? Eljön... Azt mondom, szembe kell szállnunk Myrtana királyával, mielőtt az utolsó szabad szigetet is elfoglalja, és egész egyszerűen nem engedhetünk meg több sebesültet! Elég harcost veszítettünk már a nyamvadt parasztok elleni értelmetlen torzsalkodásokban.
- Thorusnak igaza van - vágott közbe egy másik ork. Nem tűnt harcosnak. Nem viselt fejszét, csupán egy nagy görcsös bot volt nála.
- Te mindig a Morra talpát nyalod, Grosh! - üvöltötte Erhag kivillantva szemfogait.
- Te kihívsz engem? - morogta Grosh. Az udvar közepén állt a ragyogó napsütésben, de körülötte minden elsötétülni látszott. Erhag állta a tekintetét, de szemében félelem csillant. Egy hosszú, mély morgás tört fel torkából, majd elhalt. Erhag kiköpött a földre.
- Na és milyen tanáccsal szolgál ezúttal a morra?
- Argaan híres az erődjeiről. Innen délre a szigeteken már csak a dzsungel van. Azt mondom, maradjunk Argaan földjén, csatlakozzunk a hadurakhoz, s szálljunk szembe Rhobarral és a lovagjaival! - felelte Thorus.
- Szövetség a morrákkal? Soha! - Erhag végighordozta tekintetét az orkokon és így kiáltott: - Én azt mondom, menjünk a hegyekbe és harcoljunk orkhoz méltón - szabadon és becsülettel!

Néhány ork csapkodni kezdte pajzsát fejszéjével, de többség várakozva nézett Thorusra és Groshra.

- El akarsz menni? - mondta Thorus megvetéssel a hangjában. - Akkor eredj - és dögölj meg, mint egy űzött kutya. Én harcolni fogok egy hadsereg élén!

Egy pillanatra hátborzongató csönd szállta meg a Széthasított Szüzet.

Grosh dobbantott botjával. - Én Thorus mellett vagyok.

Ez eldöntötte a dolgot. Fejszék csattantak a pajzsokhoz. Erhag félrelökött egy kisebb orkot és a kapu felé lépett.

- Én a hegyekbe megyek! - kiáltotta. - Tartsatok velem, vagy maradjatok és nyaljátok a morrák talpát!

Morgás támadt az orkok soraiban. Néhány bizonytalan lépést tettek Erhag felé, de a Grosht körülvevő sötétség megnőtt.

- Hagyd őket a halálba menni - mondta Thorus. Grosh zavartan ránézett. Az árnyék eltűnt.
- Menjetek - üvöltötte.

Öt ork hagyta el az udvart Erhagot követve a vadonba. Thorus egy ideig még nézte, ahogy távolodnak, majd Rauterhez lépett.

- Ki a legnagyobb hadúr ezen a szigeten? - érdeklődött.
- VI. Ethorn, Argaan királya volna az, idegen - felelte Rauter, még mindig kivont karddal.
- Hol találom őt?
- A keleti parton - mondta Rauter. - Setarrifban, atyái otthonában. Kövesd a parti utat délnek. Vagy menj északnak, Thorniarán át.

A sötét harcos egy percig gondolkodott, majd bólintott.

- Tegyétek el a fejszéket - szólt határozottan az orkokhoz. - Tovább megyünk! - azzal sarkon fordult és a kapu felé indult az orkokkal a nyomában. Murdra nézte, ahogy elvonulnak. Még azután is, hogy eltűntek a láthatárról, tekintete a porfelhőre szegeződött, melyet nehéz csizmáik vertek fel a parti úton menetelve.

Aztán meghallotta, ahogy Elgan kanala a tányér alját súrolja.

- Jól esne még egy tál leves - mondta Elgan. - És egy kupa ser!

Murdra kábán bólintott. A képzett harcosok visszavonultak az ivóba sörért kiáltozva. Murdra a konyhába döcögött. Csupán ekkor vette észre, hogy lábai remegnek. A konyhában Murdra mélyet sóhajtott. A reszketés alábbhagyott. Levett néhány kupát a polcról és az asztalra tette őket. Ekkor hallotta meg, ahogy Belgor falába koppan a konyha padlóján. Erős, meleg kezét az asszony csípőjére tette. Murdra megfordult és felsóhajtott.

- Én mindig mondtam: te egy hős vagy - búgta az asszony.

Belgor mosolygott.

 

Fordította: Ardea

 

Ki olvas minket?

Oldalainkat 8 vendég és 0 tag böngészi