A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Gothicfan.hu

  • Gothic
  • Gothic 2
  • Gothic 2 Night of the Raven
  • Gothic 3
  • Gothic 3 Forsaken Gods
  • ArcaniA - Gothic 4
  • Risen
  • Risen2
  • Risen3

3. rész: Füst a hegyekben

Sűrű, fekete füstfelhő gomolygott a Vér völgye felett, lassan a Fehér Szem hegyek nyugati vonulata felé kúszva. Murdra bizalmatlanul szemlélte. Egy erős széllökés szétszaggatta a felhő tetejét, s sötét pamacsok indultak meg a meredek hegyoldalról Stewark felé. Lehet, hogy csak képzelődött, de Murdra úgy hitte, már érzi is a füst szagát. Lúdbőrös lett.

Mocskos háború! Erővel elvonta tekintetét a füstről, és elcammogott gyógynövény kertjének végébe. Fecsegés hallatszott ki az ivóból és dühös kiabálás az udvarból; éles fájdalomkiáltás hasított a zajba.

- Tűzcsalán és tűznövény - motyogta Murdra, miközben félrehajtotta a leveleket és az ágakat. Nem maradt sok. Sietve kihúzta, ami még maradt és fűzfavesszőkből font kosarába tette. A karókerítés résén keresztül két embert lesett, akik a Vér völgye felől az ő fogadója felé bicegtek. Elég má' belőlük - gondolta felegyenesedve. Ekkor megpillantott egy újabb alakot a Széthasított Szűz felé rohanni. Horkantva megfordult és eldöcögött a konyhaajtó felé.
- Ez minden, ami maradt - mondta Belgor, ahogy Murdra belépett a konyhába. Három fatálra mutatott, melyek félig voltak húslevessel és néhány vékony szelet kenyérre.
- Ez mán itt marad! - döntötte el Murdra áthaladtában. - Nekünk is kő ennünk.

A fiú a kandalló közelében lévő asztalnál ácsorgott, s vizet öntött a söröskorsókba. A sör rég elfogyott már, még a fuvarosoké is, akik a háború miatt a Szűzben megszállni kényszerültek. Amikor Murdra két napja lefoglalta az árujukat, csaknem lázadás tört ki. A fuvarosok hangosan tiltakoztak, de Murdra nem látta be, miért kell az ő ellátmányát pusztítani, míg az udvarát elfoglaló embereké megmarad. Elkísérte őt a férje, a fiú és hét tagbaszakadt, husángokkal felszerelkezett favágó. Egy törött orral végződő rövid küzdelemmel zárult le az ügy - a favágók leemelték a hordókat a szekerekről és begörgették őket a raktárba. Másnap az összes élelmet is leszedték a kocsikról, de mostanra az is elfogyott.

Murdra felkapott egy vízzel teli korsót az asztalról, kinyitotta a lakatot, mellyel a konyhát tartotta bezárva, és kioldalazott az ivóba a korsóval és a kosárral. Parasztok és favágók, fuvarosok és katonák egymás hegyén hátán nyomorogtak, füst, izzadtság és vér szagával telt meg a levegő. Egy himlőhelyes katona állt Murdra útjába a lépcső felé menet. Homlokán koszos kötés volt, bal karja felkötve.

- Víz? - kiáltotta mérgesen Murdra orra elé tolva korsóját. - Inni akarok, nem mosdani!
- El az útbó' - sziszegte Murdra és a katonát a törött karjánál fogva félretolta. Még a lépcső is tele volt emberekkel. Férgek - gondolta Murdra utat törve magának a második emeletre, a fő épületet az istállóval összekötő fedett híd felé menet.

Odalent káosz uralkodott. Szekerek, ökrök és sátrak álltak az udvarban, bennük fuvarosok és sérült katonák. Négy holttest hevert az istálló előtt, hanyagul letakarva valami ronggyal. Ökörtrágya, égett hús és rothadás szaga terjengett.

A tömeg közepén egy fuvaros felhámozta ökrét. Háborgó tömeg vette körül.

- Az a szekér ott marad, ahol van! - kiabálta egy mérges kereskedő.
- Gondolod, megvárom, míg Tronter nagyúr végez Setariffi Ethornnal és elküldi az embereit Stewarkba? - vágott vissza a fuvaros. - Vidd el az útból a sátradat, Mill, vagy átmegy rajta az ökröm!
- Próbáld csak meg és elkenem a mocskos szádat! - üvöltötte a kereskedő és öklét ütésre emelve a fuvaros elé állt.

Ez megvár - döntött Murdra és átvágott a hídon. További fenyegetőzés és sértegetés szűrődött ki a lármából. Jilvie, egy fiatal vadász a hálóterem ajtaja előtt roskadt össze. Arca piszkos volt, vér, mocsok és hamu borította. Íja eltörött, de mindkét kezével erősen markolta.

- Igyál - mondta Murdra a vizes korsót az orra alá tolva.

Jilvie ráemelte fáradt szemeit.

- Vártak... vártak ránk - dadogta. - Grom, én... - szavai zokogásba fulladtak. A könnyek legördültek nyakán. Murdra lehajolt, Jilvie kezébe nyomta a korsót.
- Igyál - mondta ügyetlenül megveregetve a lány vállát. Magára hagyta a lányt, megfordult és belépett a hálóterembe.

A szoba a többihez hasonlóan zsúfolásig volt. Legalább két sebesült feküdt minden ágyon. Mások a padlón ültek, hátukat a falnak támasztva. Nyögésektől és jajveszékeléstől visszhangzott a helyiség. Grom a nagy tölgyfa asztalon hevert a szoba közepén - eszméletlen volt, hiányzott az egyik lába. Földre csöpögő vére nagy tócsába gyűlt össze.

- Itt vagy hát - szólt Danken, a gyógyító, s letette a fűrészét. Arca és köténye vérben úszott.
- Ez az összes - felelte Murdra, és a férfi kezébe nyomta a kosarat.
- Reméljük, hogy Ricklen megtalálja a gyógynövényeket, amikre szükségem van az Ork erdőből - mondta Danken, majd Craglanhoz fordult, a kószák nagymesteréhez. Egy nyílt állt ki oldalából; Murdra arcán undorodó fintor futott át.
- Ricklen jó fiú - nyögte Craglan és köhögött. - Nem okoz csalódást.

Danken elmélyülten vizsgálta Craglan sebét.

- Húzd ki a nyilat - mondta a kósza merengve. Danken megrázta fejét.
- Ha a bordáid eltörnek, a csontvelő bejut a vérbe, belázasodsz és meghalsz - vagy ciszta alakul ki és élni fogsz.
- Átkozott lovagok - morogta Craglan, s arca fájdalmasan megrándult. - Valaki szólhatott volna nekik a terveinkről.

Murdra megsejtett valamit. Átvillant agyán a Gonter hátából kiálló kés, és az Ork erdő fái között eltűnő csuklyás alak képe. De nem szólalt meg.

- Beszélj tovább - mondta Danken szórakozottan, amint egy fém fogót vett elő táskájából.
- Ó - Murdra levegő után kapott. Elsietett az ajtó felé, de Danken megragadta karját és mutogatva megkérte, hogy fogja le Craglant.
- Csapdába csaltak minket a Vadász szoros kijáratánál, ezzel elvágtak minket Ethorntól és embereitől - mondta Craglan, miközben Danken egy fáklya lángjába tartotta a fogót. - Ez négy napja volt! Senki sem gondolta, hogy a csata ilyen sokáig elhúzódhat! Senki!
- Azt mondják, Tronter nagyúr mégis kapott segítséget a kontinensről - szólt közbe egy Craglan közelében a földön kuporgó katona.
- Néhányan azt mondják, maga Lee tábornok vezeti a csatát a Vér völgyében - tette hozzá egy íjász.
- Badarság! - kiáltotta Craglan, ahogy Danken fogója megérintette a törött nyilat. Vonaglott, de Murdra minden erejével tartotta. - Badarság! - kiáltotta újra, ahogy a nyílhegy végigkarcolta bordáit. Majd teste aléltan nyúlt el.
- Elájult - állapította meg Murdra és lazított szorításán.
- Jobb is így - mondta Danken és megpróbálta kicsavarni a nyílhegyet. Craglan szemhéja felpattant és a férfi zihálni kezdett. Fenébe - gondolta Murdra megfeszítve izmait.
- Lee tábornok - mondta Danken szórakozottan kicsit kijjebb húzva a nyílhegyet. A kószák nagymestere összeszorította fogait és kényszeríteni próbálta magát, hogy gyógyítója szavára figyeljen.
- Hogyan... hogyan tudott Tronter segítségére sietni ilyen gyorsan? Lehetetlen. Mellesleg - hangja elcsuklott és vett egy mély, hörgő lélegzetet - megvolt a maga problémája odaát. Myrtanában.
- Mi van Ethornnal? - kérdezte Danken megtörölve izzadt homlokát.
- Csak messziről láttuk - felelt Craglan és fájdalmasan felnyögött. - Volt utánpótlása. Torgaan emberei. Ha valakik megmenthették őt, azok a dzsungel sziget fekete emberei. Azt mondják, nekik nem kell hinniük a győzelemben - és itt már amúgy sincs miben hinni.

Danken jelzett Murdrának.

- Most - sziszegte, miközben mindkét kezével megragadta a fogót. Murdra teljes súlyával préselte a nagymestert a földhöz. Danken megrántotta a fogót. Craglan felsikoltott, majd ismét elájult. - Ez az - mondta Danken, feltartva a nyílhegyet.

Murdrának elege lett - nem volt gondja a csirkék és kecskék levágásával, de a sebészettől felfordult a gyomra. Ki akarok jutni innét - csak erre tudott gondolni és kirontott a hálóterem ajtaján, a fedett hídra. Megragadta a korlátot és mély levegőt vett. Alant a fuvaros és a kereskedő a sárban hemperegve verekedett˛

Murdra egy ideig bámulta őket, míg egy fényes páncélt viselő fiatalember magára vonta figyelmét, ahogy berohant a Széthasított Szűz kapuján. Megállt, előre görnyedt, hogy kicsit több levegőhöz jusson. Aztán felegyenesedve így kiáltott:

- Győzelem! Megnyertük a csatát!

Csönd ereszkedett a fogadó udvarára. Minden tekintet a kapura és a fiatal katonára szegeződött. Még a civakodók is felhagytak egymás püfölésével.

- Setariffi Ethorn dicső csatában legyőzte Tronter nagyurat - kiabálta a katona még mindig levegő után kapkodva. - A myrtanai kormányzó és tábornokai immár a Bűnbánók szorosában a cellák fényét emelik. Ethorn Agraan királya!

Senki nem szólt egy szót sem. Majd egy hang így kiáltott:

- Sokáig éljen VI. Ethorn! Sokáig éljen Argaan királya!

Egyre többen csatlakoztak, mígnem már az egész udvar éljenzett.

Murdra úgy gondolta, megint érzi a füstöt, de ezúttal nem járta át a félelem.

- Hm - mondta az asszony megkönnyebbülten, majd ledöcögött a konyhába.

 

Fordította: Ardea

 

Ki olvas minket?

Oldalainkat 14 vendég és 0 tag böngészi