A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Gothicfan.hu

  • Gothic
  • Gothic 2
  • Gothic 2 Night of the Raven
  • Gothic 3
  • Gothic 3 Forsaken Gods
  • ArcaniA - Gothic 4
  • Risen
  • Risen2
  • Risen3

2. rész: A kés

Egy gyakorlott mozdulattal szorosra húzta a csomót, mire a csirkék máris ott csüngtek a csűr tetejéről. Murdra kiürítette a véres csirkefejekkel teli vödröt a kerítés fölött átlendítve tartalmát, majd magához vette a henteskést, melyet egy hordón hagyott és tisztára törölte kötényében. Hallotta, ahogy becsapódik mögötte a raktár ajtaja. Fene azt a kölköt! - gondolta Murdra. Mindég becsapja azt az ajtót! Berakta a tejes kancsót a vödörbe, majd az egészet felkapta és mérgesen átcammogott az udvaron.

Ahogy elérte a raktárt, Murdra csoszogást hallott bal felől. Hah - gondolta. Má' megin' lustá'kodik? Kikémlelt a sarkon elhatározva magában, hogy a zsíros hajánál fogva fogja visszarángatni a fiút az ivóba - de nem látta őt. Felháborodva vette azonban észre Murdra, hogy egy ember fekszik a raktár ablaka alatt. Fekete csuklyás köpönyegbe burkolózott és bűzlött a mézsörtől.

- Az udvaron alszol ahelyett, hogy szobát fizetné'?! - őrjöngött Murdra. Egy-két bökéssel főkőthetném - gondolta Murdra ujjai közt forgatva henteskését. Vagy egy rúgással! De végül nem tett semmi ilyesmit. Erre valók a férjek. Gondoskodjék ő errő'!

Murdra visszament az ajtóhoz, letette a vödröt és becsúsztatta a kést a kancsó mellé. Két kézzel kinyitotta a nehéz kétszárnyas ajtót. Az a csavargó megkapja a magáét, ha a férjem megtalálja - motyogta magában, ahogy betrappolt a raktárba. Néhány lépés után egy gondolat megállította: Mi lesz, ha ez főkő és benyakalja a tejet? Előbb a tej, aztá' a férjem - határozta el, majd megfordult.

Szíve egy pillanatra megállt.

Murdra mindössze egy barna bőrzekét látott megvillanni és egy kezet, amint az arcához közeledett. Innos segíts! - gondolta és megpróbált sikoltani, de egy erős kéz ajkaira szorult ezzel elhallgattatva őt.

- Hallgass! - sziszegte támadója. Idegesen az ajtó felé pillantott, majd visszafordult Murdrához. Mostmár felismerte őt az asszony. Gonter volt az, a vadász a Vér Völgyéből.

Murdra félelme hamar utat engedett haragjának.

- Vedd le rólam a mocskos kezed! - morogta a férfi ujjain át. Gonter keze nem mozdult.
- Ugye nem fogsz sikítani? - kérdezte gyanakodva. Mit gondol ez? - gondolta Murdra és egy mérges horkantással felelt. Gonter habozott. - Beszélnem kell veled - négyszemközt - mondta és óvatosan elvette kezét az asszony szája elől.

Murdra ezt egy jókora pofonnal köszönte meg.

- Hányszor mondjam még?! A raktárba tilos belépni! - csattant fel. Gonter megmasszírozta arcát. Murdra legszívesebben páros lábbal rúgta volna ki, de kíváncsi volt. - Mi kő? - kérdezte, miközben karba tette kezét.
- Szeretnék egy szívességet kérni tőled - magam és a kereskedő céhbeli barátaid nevében.

Murdra undorodva fintorgott.

- Nincs szívesség - mondta. - Ha nincs pénz, nincs üzlet.
- Jól van, jól - egyezett bele Gonter. - Felejtsd el a szívességet. Szükségem van a szolgálataidra.
- Ahá! - mondta a nő. - Így már mindjárt más!
- Hallottál már Ethornról? - kérdezte Gonter.
- A nagyúrró'? - kérdezte Murdra és lelkesen bólogatott.
- Akkor te is a háború pártján állsz?
- Háború? - Murdra megrémült. - Senki sem akar háborút!
- Nem hallottad a vendégeidet? - felelt Gonter. - Kivétel nélkül mind a háború mellett vannak - tette hozzá az ivó bejáratára mutatva.

Félkegyelmű, mindegyik - gondolta Murdra. Ha elapad a mézsör, mer' a nagyurak egymás fejét püfölik, majd fognak még nyavalyogni! De inkább csöndben maradt. Helyette inkább megkérdezte:

- Milyen szolgálatról lenne szó?
- A Setariffból való Ethorn elhagyta rejtekhelyét - mondta Gonter. - Tronter nagyúrral készül szembeszállni, hogy véget vessen Myrtana Argaan feletti uralmának egyszer s mindenkorra. Azt beszélik, Ethorn ki akarja hívni a halott király kormányzóját, amikor az az Ezüsttó Kastélyba tart, hogy elvigye az adót Thorniarába.
- Mindenki tudja eztet! - vágott vissza Murdra, bár ez számára is újdonság volt. - És neked mi dógod van ezzel? Vagy a céhnek?
- Stewark urai csatlakozni akarnak Ethorn háborújához. A Vér Völgyi vadászok pedig mellettük állnak.
- Mi kereskedők vagyunk - nem harcosok - szólt közbe Murdra.
- Igen, így van - hagyta rá Gonter. - De a lovagok nem fognak rátok gyanakodni. Néhány fegyver elrejtve a barátaitok árui között... Becsempészhetnétek a Vér Völgyébe. Ezzel jó szolgálatot tennél a Setariffból való Ethornnak - és óriási szolgálatot Argaan szabadságáért!
- Nem teszek szívességet a céhnek! - sziszegte, s kiköpött a kőpadlóra. - Ha háború lesz a Vér Völgyében, a Thorniarába és Setariffba vezető hágókat lezárják! Mégis hogyan kereskedjünk így?!
- Nem lesz több ilyen alkalom - mondta Gonter egy lépést téve Murdra felé. - II. Rhobar halott, egy bátor ember ölte meg, aki hajlandó harcolni a szabadságért. Egy Lee nevű ember vezeti most a lovagokat, azt mondják, de befolyása csupán Vengardra és Myrtana egy részére terjed ki. Az ország többi része hamarosan lángokban áll majd. Csak nézd meg az északiakat: ízekre szaggatják egymást. Varantnak sok királya van, mind legfelsőbb hatalomnak kiáltotta ki magát. Ha mi most fegyvert ragadunk, nem lesz segítsége Tronter nagyúrnak. A halott király kormányzója egyedül van! Higgy nekem, Murdra - Argaan háborúja hamar véget ér majd. Nincs mit veszítened. Ellenkező esetben pedig - átállsz a győztesek oldalára - gondolja a profitra!

Murdra makacsul megrázta fejét: - Nincs üzlet!

A vadász megragadta Murdra karját és magához rántotta őt. Na ez má' sok! - gondolta Murdra és egy határozott rúgást intézett a fickó lába közé. Gontert ez meglepetésként érte, felnyögött és térdre rogyott. Megkapta, amit megérdemelt - gondolta Murdra elégedetten és elindult a söntés ajtaja felé, amely mögül tompa nevetés és kiáltozás hallattszott. Murdra kivágta az ajtót. Az ivó zaja mellbe vágta őt. Átpréselte magát a tömegen, s a konyha felé tartott.

- Belgor! - és újra: - Belgor!

A vendégek elhallgattak. Minden szem Murdrára szegeződött. A fiú tátott szájjal bámulta őt. Belgor mogorván kilépett a konyha ajtaján:

- Mi ez a nagy felhajtás?
- Gonter kellemetlenkedett! - vágott vissza Murdra. - Az a kutya lefogott. A raktárban.

Árny suhant át Belgor arcán. Lehúzta kesztyűit és félrelökte Murdrát. Lehet, hogy mégis csak jó a férj valamire - gondolta Murdra. De két férfi jobb, mint egy. Gallérjánál fogva megragadta a fiút és Belgor felé taszajtotta, s követte őket a borospincébe.

- Elmenekült - hallotta Belgor hangját, ahogy belépett az ajtón. Ott állt a férfi egy boros hordó előtt csípőre tett kézzel. Nyoma sem volt Gonternak.
- Ott van! Az udvarban! - kiáltott a fiú, s kifelé mutatott a kétszárnyú ajtón.
- Gonter, te kutya! - dörögte Belgor, majd kiviharzott. - Laposra verlek, te!

Ahogy Murdra követte őt ki az ajtón, csaknem hasra esett a vödörben. Fenébe - gondolta karjával hadonászva. A kancsó csörömpölve nekiütődött a vödör oldalának, tejjel fröcskölve tele a padlót. Valami nem volt rendjén. Amint Murdra visszanyerte egyensúlyát, nyomban rájött, mi hibádzott: a kés nem volt ott.

- Hűha - mondta körülnézve.

Belgor az udvar közepén állt. Úgy tűnt, dühe elpárolgott.

- Gonter? - hangja aggódó volt. A vadász félig a csűrben hevert, ahol Murdra szokta a csirkéket fellógatni. Valami kiállt a hátából. Murdra odatrappolt. Már látta kése fa markolatát. Belgor letérdelt Gonter mellé és ujjait a nyakára tette. Megfordult, hosszasan nézte Murdrát.
- Egy jól irányzott rúgás elég lett volna - suttogta.

Aztat hiszi, én vótam - fogta fel Murdra. Csak bámulta a kés nyelét és a nedves, sötét foltot a zekén. Csirkevér csöpögött Gonter hátára, s keveredett el sajátjával. Életében először Murdrát cserbenhagyták a szavak. Lépteket és hangokat hallott a háta mögött. A kíváncsiság kicsalta az udvarra a vendégeket.

- Valaki szalad ottan! - kiáltotta Elgan a kerítés túloldalára mutatva pipájával.

Murdra felnézett. A tisztáson átrohanó alak egyenest az Ork erdő felé tartott és fekete csuklyás köpenyt viselt.

- Soha többé! - mondta az asszony. - Nem is aludt a disznó, csak hallgatódzott!

Érezte, amint tarkóján a szőr felegyenesedik. Hát ezt tette vele a háború - gondolta Murdra a Gonter hátából kiálló fa markolatot bámulva. Majd tekintete átvándorolt a csuklyás alakra, s nézte, ahogy az eltűnik a fák közt...

 

Fordította: Ardea

 

Ki olvas minket?

Oldalainkat 14 vendég és 0 tag böngészi